Elhangzott az @®© 2006. évi plakátkiállításának megnyitó szövegeként
Nem akarok hosszasan beszélni. Reménykedem benne, hogy ez itt nem egy kiállításmegnyitó, hanem valaminek a kezdete, amit se megnyitni, se bezárni nem lehet.
Egymagában az ember nagyon kevés. Egyedül szinte semmire sem képes. De kérdezni tud. És ahhoz, hogy gondolkozzunk, kérdezni kell, ahhoz, hogy cselekedjünk, gondolkodni kell, és ahhoz, hogy szövetségeseket találjunk a terveinkhez, cselekedni kell. Most csak néhány kérdést tennék fel. Azzal kezdődne a gondolkodás, amit, remélem, nem lehet se megnyitni, se bezárni.
Ki teszi fel magának Magyarországon a kérdést, hogy milyen országot szeretne látni húsz év múlva?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha a gyerekeinket beleneveljük a kettős mércékbe, a mutyizásba és a hazugságokba?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha a romák gettókban élnek, és a roma gyerekeknek esélyük sincs rá, hogy normális szakmát tanuljanak, aztán munkához jussanak?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha a szegényekről és az elesettekről azok, akiknek éppen jobban megy, azt gondolják, magukra vessenek, ha nehéz az életük?
Ki teszi fel magának a kérdést, milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha mindenki boldogan pazarolja a vizet, az energiát, a levegőt, a fákat – csak lehetőleg más fizessen érte?
Ki teszi fel magának a kérdést, milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha mindenki úgy gondolja, hogy a törvénytisztelet és az udvariasság a lúzerek hülyesége?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez, ha a társadalmi mobilitás elakad, és egy szegényebb családban nevelkedő fiatal már el sem tudja képzelni, hogy lehetőségekhez juthat itthon?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha nem nevelünk fel gyerekeket, és nem lesz, aki eltartson minket nyugdíjas korunkban?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha az adókerülésből sportot űzünk, miközben szeretnénk, ha az állam gondoskodna rólunk?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha mindenki megveti a politikusokat, de senki nem tenne keresztbe egy szalmaszálat sem a saját közösségében?
Ki teszi fel a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha az irígység és a tekintélyelvűség elnyomja azokat, akiknek vannak ötletei és szeretnék őket megvalósítani?
Ki teszi fel magának a kérdést, milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha nem bírjuk elviselni, hogy mások másmilyenek?
Ki teszi fel magának a kérdést, milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha a fikázásban és a cinizmusban leljük örömünket?
Ki teszi fel magának a kérdést, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva, ha kurvára senkit sem érdekel ma, hogy milyen ország lesz ez húsz év múlva?
Ha kérhetek valamit: gondolkodjatok.
