A legrosszabb
Kövér László mondta volt: azt utálja a sajtóban, hogy a legrosszabbat hozza ki belőle. Prófétai mondat volt.
A „kiből jön elő a legrosszabb?” afféle közéleti társasjátékká látszik előlépni most a választások előtti napokban. A társasjáték szabályai még homályosak, de bízhatunk benne, hogy a régi-új törvényhozás pontosítja majd a menetét és gondoskodik róla, hogy időben felkészítsék az ország minden lakosát.
Úgy képzelem, a magyar közéleti társasjátékot kötelezően oktatni fogják minden általános iskolában.
A gyermekek a társasjáték szabályait már hatéves korban elsajátítják, és az életre felkészülvén alkalmazhatják ismereteiket az iskolai szünetekben. A „képzett munkaerő – művelt polgár” program értelmében ezentúl a szünetteljesítmény formalizált értékelése is része lesz a nevelő munkának.
Ha egy gyermek „hülye pisisnek” nevezi osztálytársát, és ezzel kacajt fakaszt kiskorú polgártársaiból, piros pontot kap. A nevezett osztálytársnak azonban joga van a megfelelő ellenlépésre, és ha sikerül a „hülye pisis a te anyád” kifejezéssel, vagy más kreatív megnyilvánulással, a maga érdekében befolyásolnia a közvéleményt, akkor maga is jogosult egy piros pontra. A játék szabályai azonban ennél bonyolultabbak. A játékosok ugyanis az iszonytatóan mulatságos szidalmak halmozása mellett – tíz piros pontonként – felhasználhatják a folyosó hirdetőtábláit üzeneteik elhelyezésére. A tacepaók kellően szorgos gyarapítása folytán egyes játékosok, illetve csapatok egyes hirdetőtáblákat tartósan ellenőrzésük alatt tarthatnak.
A közfelháborodás felkeltésére irányuló lépés – pl.: „Kovács Pisti rohadt szemét!” felirat a menzán – jelentős pontszámelőnyt hoz a lépést először megtevő játékosnak, de csak akkor, ha a bemószerolt játékostárs elég dühös lesz ahhoz, hogy anyukája, apukája és a helyi rendőrörsön dolgozó nagybácsi együttes fellépésével fenyegetőzzék.
Amennyiben közvetlen és párbaj-jellegű tettlegességre kerül sor, a pontszerző lehetősége kisebb, ilyenkor azonban lehetőség nyílik más játékosok számára is a kiugrásra, ugyanis az árulkodás, illetve az igazgatói intővel való fenyegetőzés bármely harmadik félnek három piros pontot hoz.
Figyelmeztetendő az a gyermek, aki nem viseli kellően feltűnő helyen úgy a tanórák alatt, mint a délutáni foglalkozás idején, a megfelelő játékosi csapatjelvényt. A jelvény és a csapattagság tetszőleges gyakorisággal változtatható, azonban jelvény hiányában az első felszólítás után bármely más játékos dupla piros pontért megverheti és szidalmazhatja a feledékeny gyermeket, a második felszólítás a játékból való tartós kizárást vonja maga után (ekkor a gyermek az iskolai étkeztetés során kapott ételadagokat köteles átadni a legtöbb piros pontot gyűjtött jelvényes osztálytársának).
A magyar demokrácia jelmondata – „demokrata az, aki nem fél” – értelmében a gyermekeknek a játék során el kell sajátítaniuk az aggálytalan (félelemmentes) viselkedés civilizált formáit, úgymint:
bátran kövessük példaképeinket, mindig mondjuk ki, amit apukánk szokott, ha a lábára ejti a fúrógépet, gyűjtsük a felnőttek bátor megnyilatkozásait, különösen a stresszt okozó élethelyzetekben (tömegközlekedési eszközön észlelt sérelem, gépkocsivezetés közben tapasztalt jelenségek, munkahelyi problémák), kérjünk magyarázatot tanárainktól az e helyzetekben hallott megnyilatkozások homályosabb pontjairól („kúrd meg az anyádat, hülye picsa”), gyűjtsük szorgalmasan a bátor pozitív hősök mondásait, különösen igazságos háborúk és hazafias akciók kontextusából („kinyírom a rohadt gecit!”, „húzd el a beled innét te áruló!”), mindig gondosan tüntessük fel kabátunkon, táskánkon, felsőruházatunkon és váltócipőnkön, melyik banda (versenyző csapat) tagja vagyunk, és kit akarunk megverni, figyeljük országunk vezetőinek példamutató megnyilvánulásait („bűnbanda!” „hazaáruló strigák!”, „akasszátok fel magatokat!”, „le kell lőni, mint a kutyát!”, „brekeg a banya”), sajátítsuk el a defenzív bátorságon alapuló agitáció szabályait („megmondlak az EU-ban!”, „ha nem segítetek, mindenkit megvernek a fiúk!”, „igazgatói intőt fog nektek adni az apukám, ha ő lesz a független bíróság!”, „kimegy rátok az APEH”).
A tanév végén, a társasjáték értékelésekor a piros pontokat összeszámlálják. A legtöbb piros pontot szerző játékos (és csapata) a következő tanévben a teljes diákságot jogosult képviselni az iskolatej, a szociális támogatás, a kirándulási költségvetés, a hirdetőtáblák, valamint az igazgatói intők odaítélésekor. A nem a győztes csapathoz tartozó gyermekek számára a játék morális hozadéka jelentős: megérthetik, hogy győzni jó, nem-győzni viszont veszélyes.
Természetesen a program indítása megköveteli, hogy a pedagógusok célirányos továbbképzésben részesüljenek. Mivel azonban erre egyelőre nincs elkülönítve megfelelő összeg a költségvetésben (az oktatási célú kiadások átszervezése a harmadik tizenötéves költségvetési terv bevezetése előtt nem várható), javasoljuk, hogy a problémát a kötelező óraszám emelésével oldják meg a döntéshozók.
