Nem meglepő, hogy Medgyessy Péter megerősítette székében Magyar Bálintot. Az sem meglepő, hogy Magyar Bálint nem akar távozni.
Nem azért, mert – ha közepesen vagyunk rosszindulatúak --, a gyenge jellemű, hazudós és/vagy inkompetens vezető munkatársak kétes lépései önmagukban még nem értek el a miniszter személyéig. Egy miniszter felelős vezető, akinek egyik lényeges és nélkülözhetetlen tulajdonsága az, hogy a megfelelő embereket ülteti a megfelelő helyekre. Ha erre nem képes, az önmagában bőséges ok a lemondásra.
Nem is azért, mert a Cisco-szerződés és az amerikai út, a Sulinet Elenderre szabott tenderének kiírási feltételei, az Idea-Lab kiválasztása egyfelől, és az OM érthetetlen arroganciája másfelől, amellyel az ellenzéki támadásokat kezelte, ne lenne önmagában kellő ok a miniszter menesztésére. Ha egy minisztérium kommunikációképtelennek mutatkozik, az a miniszter felelőssége.
Röviden, bőven volna oka Magyar Bálintnak a távozásra.
Azért nem meglepő mégsem a miniszterelnök és az SZDSZ kitartása, mert Magyar Bálinttal a koalíció és az SZDSZ tartóoszlopai inognának meg. A miniszterelnöknek szüksége van az SZDSZ-re, nem pusztán koalíciós partnerként, de saját pártjának egyes lobbicsoportjai ellenében is. Ami az SZDSZ-t illeti, az jóformán már nem is létezik – Magyar Bálinton kívül jelenleg lényegében nincs miniszterképes tagja vagy prominense. Ezért az SZDSZ-nek is nagy szüksége van Magyar Bálint miniszterre. Legyenek bármilyen inkompetensek a régi haverok vagy az ilyen-olyan üzleti kapcsolatokból szerzett szakemberek (érdemes végignézni a most menesztett vezetők életrajzát), aránytalannak, képtelen és tragikus börleszknek tűnhet, hogy miattuk a jelenlegi politikai status quót kockáztassák.
Van tanulság itt bőven. Némi fény derült a magyar (és nem magyar) politikusok szakmai toborzási szokásaira – a megbízhatónak gondolt, régi káderek, vagy azok gyermekei, rokonai ésatöbbi, előnyben részesítésére. A modern, liberális szemléletet, a tisztaságot, hozzáértést és nyitottságot hirdető SZDSZ e tekintetben nem bizonyult bölcsebbnek vagy ügyesebbnek más pártoknál.
Az is nyilvánvaló, hogy a köztisztviselői éthosz, s egyáltalán a közszolgálat miért nem tud meghonosodni Magyarországon, miért nyomják el mindig pártérdekek és lobbik. A pártok a megbízhatóságot fontosabbnak gondolják az ütőképes szakmai gárdák kiépítésénél. Részint azért, mert rövid távon gondolkodnak, félelemben és bizonytalanságban működnek, részint pedig azért, mert a magyar politikai elit nagyrészt éppen úgy működik, mint a magyar ember általában: régi haverokra és régi üzletfelekre támaszkodik, amikor szövetségest vagy lehetőségeket keres.
Az is kiderül, hogy az úgynevezett baloldal egysége illúzió, a koalíció pedig rendkívül törékeny érdekszövetség a miniszterelnök, pártjának liberálisai és az SZDSZ között: ezt az egységet a külső fenyegetés tartja fenn. Minél agresszívabban támad Répássy képviselő úr – hiszen tudja ő is, hogy nem a Ciscóról vagy az Elenderről, hanem a koalícióról van szó --, annál szorosabbra zárnak a sorok a másik oldalon.
Miért kell lemondania Magyar Bálintnak? Éppen ezért. Hivatalban maradása elismerése annak, hogy nincs remény: hogy a liberális pártnak nincsenek tartalékai, hogy a magyar politikai elit nem képes megújítani önmagát, hogy a mutyizás örök törvény maradhat, hogy a pártok mindig a lehető legszűkebb és legrövidebb távú önérdekeiket tartják majd szem előtt Magyarországon, s hogy a jelenlegi koalíció kétségbeesett összekapaszkodás, nem valódi politizálás.
