Kínos ezt a politikai kampányt nézni. Úgyhogy javaslatot tennék Magyarország hirdetési felületeinek demokratikusabb kihasználására. Az álmot régóta dédelgetem. Amióta új médiával foglalkozom (kulturált körökben így hívják az internetet), újra és újra javaslatot teszek különféle szerkesztőknek, hogy vezessük be a népszavazásos hirdetést. Fintorognak és kételkednek. Pedig micsoda lehetőség! (Mindjárt jelezném is, hogy a copyright az enyém és a szabadalom bejegyzése folyamatban van.)
Vegyük csak egy politikai hirdetés megszületésének folyamatábráját. A pártközpontban nyüzsgő tanácsadók közül az egyik betolja a „felmérés” (esetleg „konzultáció”) feliratú dobozt az ábrába. Tudjuk meg, mit akar az ország, mielőtt eldöntjük, hogy mit ígérünk nekik. A főnök bólint, a közvéleménykutatók vagy Kudlik Júlia pedig nekierednek és felmérik a nép igényeit. Az ábra következő doboza az „üzenet”. A tanácsadók és a kreatívok elüldögélnek a nép vágyai felett, és megfelelő szlogeneket igyekeznek kiötölni. Legyen mondjuk „Magányos? Barátokra vágyik? Nincs pénze társasutazásokra? Mi szeretjük Önt, szeressen Ön is minket! Velünk olcsóbban utazhat!” Vagy: „Sikeres, boldog, egészséges, erős ország: Szlovákiát biztos lenyomjuk, sőt, kis szerencsével az osztrákokat is. Átlagon felüli életszínvonalat mindenkinek!” A kreatív szlogeneket aztán megmérjük – már ha valakinek telik rá --, hátha nem tetszik a népnek a retorikai formula, amelyben a saját vágyait feltálaltuk. Megnyugtató eredmény – vagy kellő önmegnyugtatás – után mehet ki az egész az utcára. Aztán homlokráncolva várhatjuk, mit hoz a következő „mérés” feliratú doboz a folyamatábrában.
Mennyi munka, mennyi pénz, és mennyi szomorú kompromisszum! És mire jutunk vele (ha nem a parlamentbe jutás a cél)? Hogy a nép önmagának üzen, választható képviselőin keresztül.
Ezt egyszerűbben is lehet azért. Nézzük a népszavazásos szlogenalkotás másik útját. Biztassuk a népet, hogy küldje be vágyait, állítsuk sorba ezeket, tegyük lehetővé, hogy egymás szlogenjeire szavazzanak – végre lesz sorban állás az eMagyarország pontoknál --, aztán dobjuk ki azt az üzenetet az utcára, amelyik a legtöbb szavazatot kapta. Álmomban komoly tábora lenne a „Több pénzt szeretnék!” (esetleg, ha valaki Petrit akar idézni, a „Küldjetek pénzt postán!”) szlogennek éppúgy, mint a „Ne hazudjatok!” szlogennek. A politikai elfogulatlanságot biztosítja, hogy előre borítékolható, lesz „Kurva anyád Orbán Viktor!” és „Kurva anyád Gyurcsány Ferenc!” is. Az „Irtsuk ki a cigányokat!” szlogen várható megjelenése talán aggodalommal tölt el minket, de semmi baj: átdefiniáljuk a kreatívok feladatát. Ezentúl a grafikus és a copywriter ellenőrzik az alkotmányosság teljesülését. Tanulságos iskola lenne.
Eddig még csak a tanácsadói szlogengyártás-dobozt iktattuk ki, de figyeljenek csak, milyen komoly további spórolási lehetőséget kínál a dolog. A szavazás nem ingyenes: ha tetszik egy szlogen, fizessen 100 Ft-ot, aki meg szeretné tekinteni óriásplakáton is. Ha összegyűlt a listaár, mehet ki a cucc – máris felszabadítottuk a pártokat a puhapénz-keresés fáradságos munkája alól, átrendeztük a gazdasági szféra és a politikai szféra kapcsolatait, és megvalósítottuk a közvetlen demokráciát. Éppenséggel a pártokat is kiiktathatjuk a választási folyamatból ezek után, valakit majd megválasztunk, addig is a pártok foglalkozhatnának például programalkotással, az nem fér fel ugyan egy óriásplakátra, de jól jöhet még, ha kormányozni kell.
A megvalósítást mindjárt el is kezdhetjük. A magam részéről jelentősebb anyagi áldozatot hoznék a „Kétfarkú kutyát minden plakátra!” szlogenért.
