Címkék

12 pont (2) 1956 (3) 2002 választás (4) 2006 október (3) 2006 szept 18 (2) 2010 (2) adótudatosság (5) alkotmány (5) államigazgatás (4) anómia (2) antiszemitizmus (4) anti antiszemitizmus (2) bajnai (2) baloldal (5) bizalmi válság (7) bizalomhiány (4) cigánybűnözés (2) cigánykérdés (3) civil helyi problémamegoldás (2) civil konzultáció (2) civil társadalom (2) deliberatív közvéleménykutatás (2) demokratikus ellenzék (2) diákok (2) elitellenesség (5) ep választások (2) értelmiség (4) eu (3) fidesz (14) fidesz centrum felé húzódása (5) fidesz nagygyűlés (3) fodor (3) független újságírói kontroll (2) gyurcsány (15) gyurcsány kormány (7) ígérgetés (2) írószövetség (2) jobbik (5) jobboldal (2) jog előtti egyenlőség (3) jövőkép (4) jó kormányzás (3) jó szabályozás (3) kampányfinanszírozás (3) kapitalizmus (2) kétharmad (2) kétharmados törvények (2) kiábrándulás (11) klientúrák (2) kóka (3) kooperativitás (3) kormányzati felelősség (2) kormányzóképesség (13) kormány lemondása (3) korrupció (8) közbiztonság (3) kulturkampf (2) liberális oldal (2) liberalizmus (2) lmp (3) lobicsoportok (2) magyarország vs usa (2) mdf (2) medgyessy (3) medgyessy kormány (3) média (15) morális normák (9) mszp (14) nemzedéki különbség (2) nemzeti emlékezet (10) nemzeti konszenzus (2) nemzeti örökség (2) nemzeti szimbólumok (2) nemzettudat (7) népi urbánus (2) népszavazás 2008 (3) normakövetés (2) oktatás (2) önkormányzati rendszer (3) orbán (3) országgyűlési választások (2) országgyűlési választások 2010 (8) országgyűlési választás 2006 (2) őszödi beszéd (8) pártrendszer (3) passzivitás (4) pesszimizmus (4) politikai befolyás (2) politikai centrum (2) politikai elit (10) politikai kultúra (10) politikai paranoia (3) politikai pártok (3) politikai pr (10) politikai program (8) politikai programok (2) politikai tér átrendeződése (4) publicisták (4) publicisztika (3) reform (2) reformok (4) rendőri brutalitás (3) rendőri fellépés (3) rendőrség (2) sajtószabadság (3) szabó istván (2) szdsz (10) szdsz önfelszámolása (2) szélsőjobb (4) szimbolikus politizálás (8) szólásszabadság (2) szolidaritás (5) társadalmi hazugságok (3) társadalmi konszenzus (3) társadalmi támogatás (5) tar sándor (2) technokrata kormányzás (2) tiltakozás (3) tiltakozó diákok (3) történelmi emlékezet (9) transzparencia (2) ügyészség (3) ügynökök (5) új korszak (2) új párt (4) választási kampány 2006 (3) választási törvény (2) válság (2) válságkezelés (2) véleményszabadság (2) zsidókérdés (3) Címkefelhő

Friss topikok

share

Bookmark and Share

Milyen játékot játszunk? (2006/07) Népszabadság

2006.07.13. 20:32 | babarczyeszter | Szólj hozzá!

Címkék: gyurcsány korrupció költségvetés reformok politikai kultúra őszödi beszéd bizalomhiány gyurcsány kormány társadalmi hazugságok társadalmi konszenzus adótudatosság jó szabályozás

Milyen játékot játszunk?

 
(még egyszer a hazugságról)
 
 
Néhány évvel ezelőtt Gennaro Gattuso, az AC Milan játékosa azt nyilatkozta, Olaszországban nem lehet rendesen focizni. A focisták tudják, hogy mindenki más is tudni véli, hogy az olasz meccsek eredményét játék előtt rendezik le, így inkább a színpadi teljesítményre és a bíró manipulálására koncentrálnak, és nem a játékra. Éppenséggel szívesen játszana ő rendesen is – így Gattuso --, de egymagában kevés ahhoz, hogy megváltoztassa a rendszert. Aztán kitört a botrány, végül pedig Olaszország mégis megnyerte a vébét. Úgy látszik, ki lehet kapaszkodni a legsötétebb mocsárból is, ha világos célokkal és ennek megfelelő stratégiával rendelkezik egy csapat.  
 
Nem vagyok fociszakértő (még ha tudom is, mi a les), de ebben a történetben nem is a futball az érdekes. Ma Magyarországon – sokan leírták már ezt, legutóbb Kornai János és munkatársai egy hatalmas tanulmánygyűjteményben – olyan bizalomhiány van, amely alapvetően akadályoz bármiféle költségvetési reformot, amely valóban új, és hosszabb távon mindannyiunknak kellemesebb és élhetőbb országot eredményezne. A hangsúly itt a hosszabb távon van: olyan érdemi reform, amely nem pusztán a költségvetés kényszerű kiigazítását szolgálja, nem pottyan bele tehát abba a csapdába, amely a Bokros-csomag hatásait olyan rövid időre korlátozta, szükségképpen társadalmi reform is. A társadalmi reform pedig nem fér bele négyéves politikai ciklusok reformokra szánható két évébe, és nem is olyan vállalkozás, amely működik a társadalom tagjainak együttműködése nélkül. Társadalmi reformot semmiféle kormány nem tud végrehajtani, de még kezdeményezni sem. A mindenkori kormányok azzal segíthetik a hosszabb távú és egészségesebb átalakulást, ha segítenek felszámolni a kényszerű hazugságokat, amelyek fenntartják a bizalomhiányt az országban, és végül megölnek minden kezdeményezést.
 
Az első hazugságot a Kádár-rendszerből örököltük. Egy jeles bizalom-kutató írja, hogy amikor alacsony az intézményekbe vetett bizalom, az emberek második legjobb megoldásként a korrupcióhoz fordulnak – az legalább kiszámítható, és mindig kéznél van, a tarifák is kialakulnak. A korrupciós piac ott is működik, ahol az intézmények hatékonyságában nem hisz senki. Annak idején a Kádár-rendszerben első hűtőszekrényemet – nem lévén más tőkém – egy pusziért szereztem be a pult alól. Ez volt a szabott ár, és végülis méltányosnak tűnt, legalábbis össztársadalmilag hasznosabbnak, mintha kedveszegetten hűtőszekrény nélkül ballagtam volna haza.
 
A hazugság ezzel kapcsolatban az, hogy ha mindenki becsületesebben viselkednék, akkor végre megszűnne a korrupció: a jellemes ember nem veszteget és nem fogad el vesztegetést, úgyhogy az ország népe magára vessen, ha továbbra is erkölcsi fertőben óhajt élni. Valójában az egyéni becsületessség nem számolja fel a korrupciót, bár lehet, hogy megment néhány lelket. A korrupció akkor csökken, ha a szabályok áthághatatlanok és világosak, az intézmények tökéletesen kiszámítható gépezetként működnek, az állampolgárnak pedig minden információ a rendelkezésére áll. A válság-kormányzás nem kedvez az ilyesféle kiszámíthatóságnak. A költségvetési reform a mostról szól, a társadalmi bizalom felépítése hosszú távú feladat. A Gyurcsány-kormányban láthatólag megvan az eltökéltség arra, hogy mind a kettőbe belevágjon, de ha szem elől tévesztik, hogy a két feladat nem azonos, sőt, bizonyos mértékig ellentmond egymásnak, akkor nem fogunk előbbre jutni, legfeljebb a külföldi hitelminősítők nyugszanak meg egy kicsit.
 
A második hazugság az, hogy a szabályok rendben vannak, csak be kéne őket tartani. Ma Magyarországon nem lehet feltenni azt, a nemzetközi irodalomban az anómia (vagyis a morális elbizonytalanodás) mérésére használatos kérdést, miszerint „Egyetért-e Ön azzal az állítással, hogy ahhoz, hogy valaki boldoguljon, néhány szabályt át kell hágnia”? A kérdésre ugyanis minden magyar felnőtt igen-nel felel, és ez nem(csak) a társadalom morális tudatának megingását mutatja, hanem azt, hogy a szabályok és az élet között szakadék tátong.
 
Hogy Hankiss Elemér örökbecsű kifejezésével éljek (amellyel a kései Kádár-rendszert jellemezte), ebből a társadalmi csapdából akkor vezet ki út, ha megváltozik az emberek percepciója arról, milyen játékot játszunk mi itt Magyarországon. Ha olyan játékot játszunk, amelynek hosszabb távon érdemes betartani a szabályait, és ezt mindenki tudja, akkor – ha morogva is – előbb-utóbb mindenki beáll a sorba, mert rákényszerítik a többiek. Ehhez azonban olyan szabályok kellenek, amelyek működőképességében nagyjából mindenki hisz. Ilyen szabályokat a kormány nem tud kitalálni egy intenzív kétnapos ötletbörzén, és nem állnak elő a különféle társadalmi csoportok kívánságainak eredőjeként sem.
 
Először világosan látnunk kell, milyen játékot játsszunk most, és mi ennek a következménye – csak azután lehet új szabályokat javasolni. A kormány, a média és a különféle szakemberek azon kell fáradozzanak, hogy megértsük, milyen viselkedésnek mi a hosszabb távú társadalmi következménye, és miért nem örülne ennek egyikünk sem. Kommunikáció nélkül, hosszadalmas, türelmes és mindenki számára érthető magyarázatokat kínáló tájékoztatás nélkül nem születhet meg a társadalmi konszenzus bizonyos szabályok körül.
 
A harmadik hazugság nem független ettől. Magyarországon ma nem tudjuk semmiről, hogy valójában mibe kerül, és alapvetően illetlenségnek tartjuk a dolgok árát és költségét felemlegetni. Gyakran járok Hollandiában mostanában, és a minap a delfti egyetemen megvilágosodásom támadt. Megebédeltünk az egyetemi menzán (az étel rémes volt), majd szépen visszavittük a tálcát a megfelelő pulthoz. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy az ételmaradékot és a papírszalvétát holland kutató partnerem akkurátusan belekotorja a megfelelő küblikbe, azután elhelyezi az üres tányérokat és az evőeszközt az erre a célra szolgáló tornyok tetejére. Nyeltem egyet és követtem a példáját. Johan türelmesen várt, míg ügyetlenkedtem, aztán megigazította utánam a torony tetejére helyezett tányért. Ha csálén teszi fel az ember, a következő kliensnek problémát okoz, és a mosogatás is lassabban megy.
 
A munkának ára van. Az ételnek is ára van. A villanynak is ára van – egy másik holland partner mosdójában barátságos felirat figyelmeztet arra, hogy a villany pontosan 7 perc múlva kialszik magától, ne ijedjünk meg, ha netán tovább tartana a dolgunk. A magyar egyetemeken nincs pénz ugyan arra, hogy beszerezzünk egy projektort vagy festékkazettát vegyünk a fénymásolóba, de a villany addig ég, míg valaki le nem kapcsolja.
 
A kormánynak ma arra kellene törekednie, hogy ezentúl mindenen legyen árcédula (vagy inkább költségcédula), még akkor is, ha az ember nem maga fizeti: az egészségügyi szolgáltatáson, az oktatáson, a fűtésen és az utcák feltakarításán. Ehhez persze a kormánynak tudnia kell, hogy mi mibe kerül ténylegesen. Akkor majd eldönthetjük, miért mennyit vagyunk hajlandók fizetni. 
 
De hogy visszatérjek az első példámhoz: az olasz válogatottal – férfiismerőseim szerint – a szövetségi kapitány tett csodát, és persze jó volt az alapanyag. A további hazugságok részletezése helyett (azt majd legközelebb), csak annyit mondanék végül: el kell hinnünk, hogy jó az alapanyag, de csodát semmiféle kapitánytól nem várhatunk. Segítséget ahhoz, hogy átgondoljuk a dolgainkat, azt igen.

A bejegyzés trackback címe:

https://ebabarczy.blog.hu/api/trackback/id/tr281918861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.