Címkék

12 pont (2) 1956 (3) 2002 választás (4) 2006 október (3) 2006 szept 18 (2) 2010 (2) adótudatosság (5) alkotmány (5) államigazgatás (4) anómia (2) antiszemitizmus (4) anti antiszemitizmus (2) bajnai (2) baloldal (5) bizalmi válság (7) bizalomhiány (4) cigánybűnözés (2) cigánykérdés (3) civil helyi problémamegoldás (2) civil konzultáció (2) civil társadalom (2) deliberatív közvéleménykutatás (2) demokratikus ellenzék (2) diákok (2) elitellenesség (5) ep választások (2) értelmiség (4) eu (3) fidesz (14) fidesz centrum felé húzódása (5) fidesz nagygyűlés (3) fodor (3) független újságírói kontroll (2) gyurcsány (15) gyurcsány kormány (7) ígérgetés (2) írószövetség (2) jobbik (5) jobboldal (2) jog előtti egyenlőség (3) jövőkép (4) jó kormányzás (3) jó szabályozás (3) kampányfinanszírozás (3) kapitalizmus (2) kétharmad (2) kétharmados törvények (2) kiábrándulás (11) klientúrák (2) kóka (3) kooperativitás (3) kormányzati felelősség (2) kormányzóképesség (13) kormány lemondása (3) korrupció (8) közbiztonság (3) kulturkampf (2) liberális oldal (2) liberalizmus (2) lmp (3) lobicsoportok (2) magyarország vs usa (2) mdf (2) medgyessy (3) medgyessy kormány (3) média (15) morális normák (9) mszp (14) nemzedéki különbség (2) nemzeti emlékezet (10) nemzeti konszenzus (2) nemzeti örökség (2) nemzeti szimbólumok (2) nemzettudat (7) népi urbánus (2) népszavazás 2008 (3) normakövetés (2) oktatás (2) önkormányzati rendszer (3) orbán (3) országgyűlési választások (2) országgyűlési választások 2010 (8) országgyűlési választás 2006 (2) őszödi beszéd (8) pártrendszer (3) passzivitás (4) pesszimizmus (4) politikai befolyás (2) politikai centrum (2) politikai elit (10) politikai kultúra (10) politikai paranoia (3) politikai pártok (3) politikai pr (10) politikai program (8) politikai programok (2) politikai tér átrendeződése (4) publicisták (4) publicisztika (3) reform (2) reformok (4) rendőri brutalitás (3) rendőri fellépés (3) rendőrség (2) sajtószabadság (3) szabó istván (2) szdsz (10) szdsz önfelszámolása (2) szélsőjobb (4) szimbolikus politizálás (8) szólásszabadság (2) szolidaritás (5) társadalmi hazugságok (3) társadalmi konszenzus (3) társadalmi támogatás (5) tar sándor (2) technokrata kormányzás (2) tiltakozás (3) tiltakozó diákok (3) történelmi emlékezet (9) transzparencia (2) ügyészség (3) ügynökök (5) új korszak (2) új párt (4) választási kampány 2006 (3) választási törvény (2) válság (2) válságkezelés (2) véleményszabadság (2) zsidókérdés (3) Címkefelhő

Friss topikok

share

Bookmark and Share

Egérke fél (2002)

2002.04.30. 15:24 | babarczyeszter | Szólj hozzá!

Címkék: egerszegi krisztina 2002 választás fidesz nagygyűlés

Egerszegi Krisztina az osztatlan magyar nemzet hőse – talán nincs még egy ember széles e világon, aki ezt elmondhatná magáról. Ő dolgozott, fegyelmezetten küzdött, mi csak drukkoltunk és szorítottuk a szék támláját, és aztán diadalittas örömök szárnyán röpködhettünk, mert győzött.

Néztem most a Kossuth téri összejövetelen. Szorongott, sírós volt az arca, s nem tudom, miért döntött úgy, hogy nem maga olvassa fel a levelet, amelyet Pokorni Zoltán olvasott helyette, de nem csodálkoznék, ha egyszerűen félt volna, hogy elcsuklik a hangja.
 
Irtózatos döntést kellett hoznia, és azt hiszem, ennek a terhét láttam az arcán. Amikor beleegyezett, hogy eljön erre a rendezvényre, elfogadta a kockázatot, hogy egy egész nemzet hőse helyett esetleg ezentúl egy fél nemzet hőse lesz, s hogy ez a fél nemzet esetleg nem is elsősorban a csodálatos sportolót ünnepli most benne – akinek nincs párja –, hanem a hazafias személyiséget, s e tiszteletben nem más világbajnokokkal, hanem olyan jeles személyiségekkel fog osztozni, mint Philip, a hazafias popzenei műsorvezető.
 
A kissé talán feszült, de emelkedett hangnemű ünneplésnél, az ütemes bekiabálásoknál, az euforikus és gyújtó hangnemű buzdításnál és Orbán Viktor kétségtelen szónoki teljesítményénél (sikerült a szeretet szót indulattal kimondania, és sikerült úgy elmagyaráznia a jelenlévő MIÉP-szimpatizánsoknak, miért nagyszerű, hogy a pártjuk kiesett a választáson, hogy mindenközben nem sértette meg őket) többet mondott nekem az, ami Egerszegi Krisztina arcán tükröződött.
 
A Fidesz valószínűleg sikerként könyvelheti el ezt az eseményt: hatalmas tömeget csődített össze, hogy önmagát ünnepelje, és eltakarja az ellene leadott szavazatokat. Sikerült egy forradalmi népünnepélyt rendeznie, amelyen forradalmi szónoklatokat tartottak a jelenlegi kormánypárt képviselői és szimpatizánsai önmaguk mellett, és lelkesülten szidalmazták a parlamenti ellenfelet. Sikerült kockázatmentes pót-Vencel teret rendezni a magyaroknak, akiknek nem jutott ki a rendszerváltás eufóriájából (mivel a rendszert nem forradalmi úton döntöttük meg), és talán sikerül e népünnepélyt szavazatokra is váltaniok. 
 
Azon tűnődöm: miért éri meg a Fidesz vezérkarának feláldozni Egerszegi Krisztinát? Miért éri meg a nemzeti egység és lelkesedés egyik csodálatos szimbólumát belekeverni abba a hatalmi harcba, amelynek győztesei és vesztesei nem az ország választói, hanem megélhetési politikusai közül kerülnek ki?
 
Miért éri meg mélyen, érzéseiben, legemberibb kapcsolataiban, barátságaiban, családi kötelékeiben megosztani az országot?
 
A fiatal demokraták és PR-tanácsadóik szívesen emlékeztetnek a kommunista terrorra, de történelmi műveltségük – vagy felelősségtudatuk – valójában nem terjed addig, hogy a mozgalmi idők eszközeit elutasítsák.
 
„Az ország nem részvénytársaság” – mondja Orbán Viktor. Tudja-e, kitől származik ez a bon mot? S tudja-e, mikor dívott ütemes tapssal, zászlólengető felvonulással politikai választást nyerni? Tudja-e, mikor mozgósították utoljára országszerte az ifjúságot, hogy valami „mellett” kampányoljon? 
 
Tudja-e, hogy az elődjének vallott konzervatív magyar politikusok – Tisza István, Bethlen István – éppenséggel nem szónoki képességeikkel vagy karizmatikus beszédeikkel tűntek ki? Tudja-e, hogy valójában éppen Tisza 48-as ellenfelei, és Bethlen Gömbös-párti ellenfelei használták azokat az eszközöket, amelyekhez most ő nyúl?
 
Mint Philip, a hazafias popzenei műsorvezető mondta az egybegyűlteknek, erre a délutánra sokáig emlékezni fogunk. Én is ettől tartok: az indulat, még ha a „szeretet” címkét viseli is, sokáig él az emberekben. Semmi sem vall inkább Egerszegi Krisztina emberi nagyságára az én szememben, mint az, hogy megérezte az indulatban, az euforikus kiáltásokban a rombolás lehetőségét azután is, hogy letette a voksát egy politikai erő mellett. 
 
Nem lehet őt ezért is eléggé tisztelni. És bár megérezné a rombolás veszélyét mindenki más is, aki érzi az eufóriát.

A bejegyzés trackback címe:

https://ebabarczy.blog.hu/api/trackback/id/tr311912074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.