Címkék

12 pont (2) 1956 (3) 2002 választás (4) 2006 október (3) 2006 szept 18 (2) 2010 (2) adótudatosság (5) alkotmány (5) államigazgatás (4) anómia (2) antiszemitizmus (4) anti antiszemitizmus (2) bajnai (2) baloldal (5) bizalmi válság (7) bizalomhiány (4) cigánybűnözés (2) cigánykérdés (3) civil helyi problémamegoldás (2) civil konzultáció (2) civil társadalom (2) deliberatív közvéleménykutatás (2) demokratikus ellenzék (2) diákok (2) elitellenesség (5) ep választások (2) értelmiség (4) eu (3) fidesz (14) fidesz centrum felé húzódása (5) fidesz nagygyűlés (3) fodor (3) független újságírói kontroll (2) gyurcsány (15) gyurcsány kormány (7) ígérgetés (2) írószövetség (2) jobbik (5) jobboldal (2) jog előtti egyenlőség (3) jövőkép (4) jó kormányzás (3) jó szabályozás (3) kampányfinanszírozás (3) kapitalizmus (2) kétharmad (2) kétharmados törvények (2) kiábrándulás (11) klientúrák (2) kóka (3) kooperativitás (3) kormányzati felelősség (2) kormányzóképesség (13) kormány lemondása (3) korrupció (8) közbiztonság (3) kulturkampf (2) liberális oldal (2) liberalizmus (2) lmp (3) lobicsoportok (2) magyarország vs usa (2) mdf (2) medgyessy (3) medgyessy kormány (3) média (15) morális normák (9) mszp (14) nemzedéki különbség (2) nemzeti emlékezet (10) nemzeti konszenzus (2) nemzeti örökség (2) nemzeti szimbólumok (2) nemzettudat (7) népi urbánus (2) népszavazás 2008 (3) normakövetés (2) oktatás (2) önkormányzati rendszer (3) orbán (3) országgyűlési választások (2) országgyűlési választások 2010 (8) országgyűlési választás 2006 (2) őszödi beszéd (8) pártrendszer (3) passzivitás (4) pesszimizmus (4) politikai befolyás (2) politikai centrum (2) politikai elit (10) politikai kultúra (10) politikai paranoia (3) politikai pártok (3) politikai pr (10) politikai program (8) politikai programok (2) politikai tér átrendeződése (4) publicisták (4) publicisztika (3) reform (2) reformok (4) rendőri brutalitás (3) rendőri fellépés (3) rendőrség (2) sajtószabadság (3) szabó istván (2) szdsz (10) szdsz önfelszámolása (2) szélsőjobb (4) szimbolikus politizálás (8) szólásszabadság (2) szolidaritás (5) társadalmi hazugságok (3) társadalmi konszenzus (3) társadalmi támogatás (5) tar sándor (2) technokrata kormányzás (2) tiltakozás (3) tiltakozó diákok (3) történelmi emlékezet (9) transzparencia (2) ügyészség (3) ügynökök (5) új korszak (2) új párt (4) választási kampány 2006 (3) választási törvény (2) válság (2) válságkezelés (2) véleményszabadság (2) zsidókérdés (3) Címkefelhő

Friss topikok

share

Bookmark and Share

Egy jót cigányozni végre (2009/03) Hvg.hu

2009.03.13. 21:02 | babarczyeszter | Szólj hozzá!

Címkék: mszp cigánybűnözés cigánykérdés

A Pásztor-ügy első tanulsága az, hogy ha biztos tapsot akarsz, akkor a cigányokat kell szidnod. Ez a népszerű műsorszám kötelezővé vált a magyar vidék politikai varietéjében. Az MSZP most fellázadt a tehetetlen miniszterelnök ellen és dacosan felvállalta a vidéki bunkó szerepét. Nehogy már a kormány ezt a szalmaszálat is elvitassa a párttól! Talán még ideje beszállni  a „ki utálja a legjobban a cigányokat” versenybe, hátha 1-2 EP képviselői hely ezzel megmenthető! 
Ha pusztán a politikai racionalitást nézzük, az a meglepő, hogy ilyen sokáig kibírta a baloldal a cigánykártya kijátszása nélkül. Mennyi idő is telt el Horn Gyula emlékezetes „rekesszék ki a bűnöző elemeket” beszéde óta? Csöndben voltak ugyan, de – mint most kiderült – nem fejlődtek egy cseppet sem. Továbbra sincs ötletük, mit lehet azzal az embercsoporttal kezdeni, akiket az egyszeri magyar – tévesen – „a cigányok”-kal azonosít. Megelégszenek azzal, hogy a liberális elnyomatás keserű évei után bemutatnak a kormányfőnek meg a többi pesti liberális seggfejnek, és büszkén vállalják a cigányozást, a néppel, a népért, tűzön-vizen át. 
 
Van „cigánykérdés”, de nem etnikai kérdés. Többségükben valószínűleg cigánysorokról jönnek ezek a társadalmon kívülinek mutatkozó lények, de nem azért idegesítik a középosztálybeli szomszédot, mert barna a bőrük és cigány szlenget beszélnek. Az életformájuk, a szocializációjuk a „cigány”, nem a származásuk. A tartósan munkanélküli, iskolázatlan szegények életformája romantikus, amikor Emil Kusturica szemével nézzük, a moziban, de nem romantikus, ha tartósan egy házban, utcában vagy akár csak városrészben kell együtt élnünk vele. Hogy magyar vagy cigány dobálja át a szemetét hozzánk, lopja el a virágainkat, kurvázza le a nagymamánkat vagy üvölteti a rádióját, az édesmindegy. Ne csinálja. 
 
Ha Pásztor kapitány széttárja a kezét, és megállapítja, hogy a bűnelkövetők proletárjai Miskolcon mind a cigányságból kerülnek ki, azzal a saját hivatásának értelmét vonja kétségbe. Nem azért kell felmenteni, mert rasszista, hanem azért, mert közölte, hogy ő itt nem bűnüldözési, hanem etnikai problémát lát.  Az biztos, hogy a jelenlegi eszközök nem megfelelőek. Egy másik szubkultúra esetében a saját középosztályi szubkultúránkra szabott rendőrségi és büntetőjogi eszközök nem fognak beválni. Például mert a börtön nem büntetésnek, hanem ingyenes ellátással kombinált szakmai továbbképzésnek számít. Vagy mert a szubkultúrában nagy számú gyermekkorú van, akik lelkesen bevállalnak bármilyen balhét (akár ők követték el, akár nem), az iskolából való kizárás vagy a társadalmi megszégyenülés gondolatát ugyanis nem találják elrettentőnek. De pusztán azért, mert a jelenlegi eszközök nem elég jók, egy rendőri vezető nem vonhatja meg a vállát, mondván, hogy etnikai konfliktusról van szó. Egyrészt: azért fizetjük, hogy megoldásokon törje a fejét. Másrészt: a konfliktus nem etnikai természetű. Életformák, nem etnikumok között zajlik a háború.
Ha valaki azt hiszi, hogy a cigány-ügy cigányok vs magyarok kérdése, az nem ismeri a történelmet és elbliccelte a kötelező olvasmányokat az általános iskolában. A Twist Olivért biztosan.  A tizenkilencedik században a londoni East End leszakadt szegényeinek életformája pontosan olyan radikálisan ütközött a dolgozó szegényekével, mint az úgynevezett „cigány” életforma az úgynevezett „magyar” életformával. Pásztor főkapitány (és mindenki, aki a „cigánybűnözés” nyelvét használja), miközben mossa kezeit a felelősségtől, nemhogy segítene a probléma megoldásában, inkább ront rajta. Nem asszimilációs hidat kínálnak, valami ösvényt az egyik szubkultúrából a másikba, hanem felégetik az utolsó hidat is, azt a képmutatást, hogy gondoljuk ugyan, de legalább nem mondjuk, hogy a cigány mind lop, és aki lop, az cigány.
 
Borzalmas következményei lesznek annak, ha a „cigánybűnözésre” hivatkozók cigány identitású, származású, kultúrájú, nyelvű embereket sértenek meg azzal, hogy egy bűnözői szubkultúrával azonosítja az identitásukat. Ezt a nyomor-kultúrát nem lehet felszámolni, ha azzal kezdjük, hogy a potenciális cigány vezetőket és értelmiségieket valamiféle dacos és defenzív cigány nacionalizmusba kergetjük. Ha a cigány gyerekeket kiszorítjuk a középiskolákból, ha a cigány vállalkozókat gyanakodva fogadjuk, a cigány munkatársakat pedig lenézéssel, akkor minden egyre rosszabb lesz. Ha nem ismerünk középosztálybeli cigányokat, mert egy középosztályi ember sem meri vállalni a cigányságát, akkor a két kultúra közti szakadék egyre csak mélyülni fog.
 
A cigányozás kerülése nem jelenti azt, hogy dermedt csendben kell végigasszisztálnunk ezt a rettenetes folyamatot. A liberális dogmáról megint kiderült, hogy komolyan veszélyezteti a liberális eszmekör fennmaradását. Ha a liberálisoknak csak annyi mondanivalója van arról, amit cigánykérdésnek neveznek honfitársaink, hogy tilos a „cigány” szó használata, sőt a „roma” és a „kisebbségi” szó használata is, akkor a szavazópolgárok úgy döntenek, hogy a  liberalizmus UFÓknak való.  A szavazópolgárok jelentős részét így-vagy úgy kellemetlenül érintő problémának még neve sincs liberálisul – a fenébe, lehet, hogy nincs gyors megoldás, de hogy még beszélni se lehessen róla! Ezt nem követelhetik senkitől.  
 
Lehetne európai módon beszélni erről a taburól. A jogi és társadalmi normákat folyamatosan áthágó szubkultúrák esetében háromféle döntést hozhat egy társadalom: 1. eltűri, 2. szegregálja, 3. asszimilálással felszámolja. Az 1. opció mostanáig működött, de az elmúlt két évben viharos gyorsasággal romlott a helyzet, a gazdasági válság pedig még komolyabb következményekkel fenyeget. Az 1. opció jelenleg politikailag vesztésre áll. A radikális jobboldal és más egyszerű népek persze a 2. hívei.  Szegregáljuk, kerítsük el fallal, hagyjuk ott bent éhenhalni őket, esetleg telepítsük ki Madagaszkárra, stb.  Biztos van, akinek a szegregáció ellen morális érvei vannak. Nekem nem ez a bajom vele. Az a bajom vele, hogy csak elhalasztja a probléma kezelését egy-két generációval, de nem old meg semmit a világon.
Hosszú távon csak a 3. út működik. Az asszimiláció, a fokozatos beolvasztás, átszocializálás útja. Az az út, amely a kulturális és identitásbeli különbségeket meghagyja, de az életforma-különbségeket jól célzott szociálpolitikával, modernizált büntetőjoggal, valamint a média és a közoktatás segítségével az elviselhető szintre szorítja vissza.  A multikulti romantikát fel kell adni. Bizonyos életformáknak el kell tűnniük, mert a kortárs társadalomban békétlenséget szülnek. Izgalmas például, hogy vannak fejvadász kultúrák, de még a legliberálisabb rezsimnek se jutott eszébe Ausztráliában, hogy széttárja a kezét, és azt mondja, ezek a bennszülöttek már csak ilyenek, mindörökre folytatni fogják a fejvadászatot, mert a vérükben van, nem beszélve a kannibalizmusról. Úgyhogy vagy kiirtjuk őket, vagy hagyjuk, hogy folyamatosan megszegjék a törvényt. Egy jogállamban ez nem képviselhető álláspont. Úgyhogy az ausztrálok iskolába küldték a fejvadászok gyerekeit. Kaptak is a fejükre a posztmodern antropológusoktól!
 
A gyerek azé, aki felneveli. A cigánygyerekek a mi gyerekeink – amíg nem értesülnek róla, hogy valójában már eleve lemondtunk róluk. Ha mi nem akarjuk felnevelni ezeket a gyerekeket, hozzáédesgetni, hozzászocializálni őket a modern világhoz, akkor a Pásztor-affér legfeljebb ízelítő volt.  

A bejegyzés trackback címe:

https://ebabarczy.blog.hu/api/trackback/id/tr791918959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása